05 ~ Rendőrök mindenhol

Sziasztok! :D

Megint nem kellett sokat várni a részre, wiiii büszke vagyok :D

Egyébként meg tudom hogy mit éreztek, mikor kínozlak és váratlak titeket... Komolyan emberkínzás. Egyik kedvenc blogomba olyan rész került fel hogy édesatyaúristen és a csaj írta hogy még aznap próbálja feltenni a részt és ennek már hat napja és 10percenként frissítgetem a bloggert hátha már feltette de semmi.. Szóval igérem, megpróbálom, hogy ne kelljen egy hónapot várni egy részre :)

Ez a rész kissé összecsapott lett, nem vagyok rá a legbüszkébb, de remélem, Nektek tetszeni fog. Légyszi komizzatok, bármit, ha csak egy szót is, de komizzatok légysziiiiiiiiiiiii :D

A szlovákiai olvasóknak kellemes tavaszi szünetet, a magyaroknak pedig sok sikert a sulihoz :D

Kellemes olvasást :*

*Morgan*

Lenyomom a kakast, ezzel kibiztosítva a pisztolyom, miközben mögöttem 10 felfegyverkezett rendőrrel és Richardsszal közeledek a ház felé. Kicsi, piszkos, a falakról válik le a festék, a kerttel senki se foglalkozik, függönyök minden ablakon behúzva. Tökéletesen illik egy gyilkoshoz. 

Csak a kislányomnak ne legyen semmi baja.. Ha egy haja szála is meggörbült, nem érdekel ha én kerülök börtönbe, megölöm azt a rohadékot! William Thomson. Amit az adabázisban találtunk róla, nem sokat segített. 10 hónapja költözött a városba, azelőtt Londonban élt, de ott nem találtunk róla semmit. Sem a névjegyzékben, sem rendőrségi iratokban. A helyen, ahol állítólag élt, nem hallottak róla még soha. Ebből azonnal tudtuk, hogy egy álnév, vagyis semmilyen rohadt nyomunk nincs, csak ha elkapjuk. Már elmúlt hajnali négy óra, biztosan mélyen alszik, vagyis elég sok esélyünk van rá, hogy lecsukjuk. A névtelen hívás nem elegendő bizonyíték, de ha megtaláljuk nála a lányomat, akkor már emberrablást és Max Jordan meggyilkolását rá tudjunk bizonyítani. Az nekem bőven elég, nem muszáj a hajléktalanokat is bevallania, ha már ezekért minimum életfogytiglant kap. 

A kollégáim körbeveszik a házat, míg én és Richards a bejárati ajtónál várunk. Amint megkapjuk a zseblámpa jelzését, mérünk pár erőteljes rúgást az ajtóra, mely szilánkokra törik.

- Rendőrség, senki se mozduljon! - hallom a ház többi részéről, fegyveremet feltartva haladok beljebb. Átnézzük az egész házat, ami...

Teljesen üres.

Nincs itt senki! 

Az egész kibaszott ház üres!

Hova a faszomba megy az ember hajnali négykor?!

*Louis*

- Siess, oké? És semmi próbálkozás! Bízok benned Jess, remélem, nem akarod ezt kihasználni - mondom neki komolyan, mikor leparkolok a házuk előtt - Csak dobálj be pár fontos cuccot a táskádba és siess vissza a kocsiba. Apud biztos dolgozik? És az anyud? 

Még mindig nem tudom elhinni, hogy rávett erre. De részben igaza van, hiszen kell neki ruha, meg.. Lányos dolgok is, ahogy a telefonos naptára bizonyítja. Isten ments, hogy én vásároljak be neki! Elég volt a húgaimmal végigszenvedni ezt havonta. Nem akarom, hogy visszatérjen ez a szokás.

- Apa ma éjszakás ebben 100 százalékosan biztos vagyok. És anya... - lehajtja a fejét, ebből azonnal megértem, nem is firtatom tovább.

 - Rendben. De tényleg ne szökj meg és ne hívj senkit, oké? - idegesen tördelem az ujjaimat, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy perceken belül már rácsok mögött is ülhetek az autóm helyett. Egy kicsi kezet érzek meg a vállamon, Jessre kapom a fejem, aki halványan rám mosolyog.

- Ne félj Louis, nem árullak el - hangja kedves, egy kis részét a kételyeimnek el is tünteti. Egy icike picike részét. Viszonzom a halvány mosolyt, majd szólok, hogy menjen már. Eléggé fáradt vagyok, nem szeretnék itt helyben elaludni, annak nem lenne jó vége. Jess még küld felém egy biztató mosolyt, majd kiszáll az autóból és a házhoz szalad. A cserép alól előveszi a pótkulcsot, és amint belép a házba, idegességem a tetőfokára hág.

*Morgan*

- Alex! Találtunk valamit - jön hozzám idegesen Mark, a kollégám, aki egy papírlapot nyújt felém - Az egyik szobában volt. - teszi még hozzá, mielőtt olvasni kezdem:

"Az összes ajtó zárva van, kivéve a fürdőszobáé. Nyugodtan zuhanyozz le, ha szeretnél, tettem ki tiszta ruhát az egyik székre, vettem női sampont és tusfürdőt, meg fogkefét is. A telefonodat eltettem, ne is keresd, nincs ebben a szobában. Az asztalon van egy pohár víz és pár szendvics is. Ja, az ablak is zárva van, elektronikusan, a riasztó pedig be van kapcsolva, vagyis ha a kapcsoló nélkül nyitod ki, felébredek és elkaplak. Nem tudsz innen megszökni, nem akarok börtönbe kerülni. Nem foglak bántani, se megölni, de tényleg ne szökj el. Légyszi. Kérlek. Sajnálom nagyon az előbbit, nem volt szándékos, csak hirtelen kétségbeestem. Nem akartalak bántani. Sajnálom. W"

Kezeim ökölbe szorulnak, agyamat ellepi a vörös köd, mire a szöveg végére érek. A lányom tényleg itt van és az a rohadék bántotta. Nem tudom mit tett vele, de biztos hogy bántotta. Talán épp most viszi az erdő mélyére és ássa el valahol, hiszen nem is biztos, hogy Jessie még életben van.

- Alex, nyugodj meg! - teszi tenyerét a vállamra Richards, aki eddig mellettem állt, biztos ő is elolvasta az üzenetet. 

- Hogy a faszba nyugodjak meg?! - ordítom dühösen, a lapot összegyűrve a földre dobom és kiviharzok a házból. Tiszta levegőre van szükségem.

*Louis*

Azt hiszem, őszintén meglepődök, mikor Jess hátizsákkal a hátán kiszalad a házból és beül a kocsimba. Tényleg nem vert át.. Pedig azt hittem, reggel már bíróságon leszek. Menyugodva fújom ki a levegőt.

- Mindent elpakoltál? - bestartolom az autót és elindulok vissza, a házam felé.

- Igen, van itt minden. Csodálom, hogy elfértem egy hátizsákban - mosolyodik el halványan, mire én is. Nem mondtam neki, hogy meddig fogom a házban tartani, mert én se tudom, fogalmam sincs. Majd ha eléggé megbízok benne, akkor, és ezzel, hogy visszajött, szerzett egy nagy jópontot. Bár ha belegondolok, simán hagyhatott valami üzenetet az apjának, és reggel nekem annyi. Megrázom a fejem, ebbe inkább bele se gondolok. Jess nem tenne ilyet.. Ugye?! 

- Louis állj! - kiáltja hirtelen, mire azonnal rátaposok a fékre. És akkor én is meglátom. Az egész utcában látni, pedig még nagyon messze vagyunk a házamtól. Kék - piros villódzó fények. Mindenhol. Rendőrök, megtaláltak. Megtaláltak, kibaszottul megtaláltak és le fognak csukni gyilkosságért és emberrablásért és ki fog derülni hogy élek és hogy a fiúk is élnek és le fognak tagadni biztosan le fognak tagadni, azt fogják állítani hogy nem is ismernek és egyedül maradok és börtönbe kerülök minimum 10 évre és édes istenem a rajongók, a családom!!!

- Louis, nyugodj meg! Louis! El kell innen tűnnünk! Nem én hívtam őket, nem tudom ki szólt nekik, de nem szabad elkapniuk Louis! - rázogatja a vállam Jess. 

- A... A... Vannak bent dolgok amikből kideríthetik! - teljesen kétségbeesek. Ott vannak az igazi adataim, a Louis Tomlison adatok és a hamisított William Thomson adatok is és ha azokat megtalálják mindent tudni fognak, tudni fogják azt is hogy én öltem meg Taylort, hogy hol vannak a többiek és... 

- Akkor.. Várjuk meg, amíg csak pár őr marad itt, és menj be értük. Vagy.. el kell terelni a figyelmüket, igen! Hamis bejelentés, például lövöldözés a városban! Arra az összes rendőrt oda szokták hívni, ezzel nyerhetünk pár percet és bemehetsz a házba azokért a dolgokért! 

Amint mondd.. Nem is akkora hülyeség. 

- Oké, felhívom őket! - kotrom elő a mobilomat.

- Ne, majd én! Egy rémült lánynak jobban hisznek! - egy pillanatra meginog a bizalmam felé, hiszen így riadóztathat mindenkit arról, hogy hol vagyunk, de a telefont már ki is kapja a kezemből. A színészi tehetsége nagyon jó, ha rendőr lennék, már biztosan úton lennék a stadion felé, ahol a "lövöldözés" folyik. Amint három rendőrautó a négy közül megindul, lebukunk az autóban, nehogy észrevegyenek minket, majd óvatosan felnézünk. Egy autó még mindig ott áll, vagyis minimum három rendőr ott maradt, az egyik pedig biztos az apja. Semmi esélyünk nincsen bejutni. Na jó, bejutni igen, de ki.. Semmiképpen. 

- Louis... Van nálad valami fegyver? - Jessre nézek nagy szemekkel. Tudom, mi jutott eszébe, és nagyon nem tetszik..